„Ezt a lehetőséget nem szabad elszalasztani, vagy rossz eljárásrenddel eljátszani.”

Dr. Hajas Pál, a Cserhátalja LEADER Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója.  a Magyar LEADER Szövetség képviseletében 2009. január 30-án részt vett az Európai LEADER Szervezetek Szövetségének brüsszeli közgyűlésén. Munkatársunk a LEADER csoportokkal kpcsolatos aktuális helyzetről kérdezte.

Péterfi András interjúja

 

Dr. Hajas Pál a Magyar LEADER Szövetség képviseletében 2009. január 30-án részt vett az Európai LEADER Szervezetek Szövetségének brüsszeli közgyűlésén. A LEADER program nem új keletű kezdeményezés, viszont jelenleg komoly változásokon megy keresztül. Hogyan foglalhatók össze ezek a változások?

• A európai LEADER mozgalom a 2007-2013-as ciklus megkezdésével a kontinens nyugati felén immár a negyedik szakaszába lépett. Igaz, 1990-ben még csak a 12 EU ország is részlegesen indította, majd a LEADER-2 folyamatba már a 15-re bővült EU tagországai is részt vettek, s a LEADER+ programba már az új tagországok egy része, köztük Magyarország is bekapcsolódott. Ez alatt a majdnem két évtized alatt a LEADER mozgalom a vidéki lakosság körében ismertté vált, megerősödött, bizonyított és az európai vidékfejlesztési politika középpontjába került. Ma már egyre több tagországban a vidékfejlesztési források döntő többségét a vidéki LEADER közösségekre bízva osztják el. Na, persze ez még nem mindenhol követett gyakorlat, és az EU, valamint az Európát átszövő LEADER szervezetek napjainkban is azon dolgoznak, hogy rávilágítsanak a tagországi irányító hatóságok gyakran elképesztően beavatkozó kormányzati bürokráciájára és sürgessék a helyi akciócsoportok döntési szabadságának elérését. Ide illik néhány jó példa, pl. a finneké, ahol a kormány már jó tíz éve belátta, a vidéknek is és a költségvetésnek is azzal tesznek jót, hogy a fejlesztési döntéseket és a vidékfejlesztési források elosztását a helyi sajátosságokat minden „főhivatalnál” jobban ismerő vidéki közösségekre bízzák. De hasonlóan működnek a svéd, az olasz vagy az angliai, walesi és skót akciócsoportok is.

 

Az Európai Bizottság Agrár- és Vidékfejlesztési Főigazgatósága hivatali pozíciójában is szeretné megőrizni, sőt erősíteni a LEADER eredményeket, ezért 2009-ben az új tagországok LEADER+ tapasztalatait is érintő átfogó felülvizsgálatot terjesztenek az EU Számvevőszék elé, amely segíti majd a programban felmerült anomáliák kiszűrését. Napjainkban minden nemzetközi LEADER dokumentumban a valóságosan helyi kezdeményezési – döntési - végrehajtási folyamatról beszélünk, s nagyon reméljük, hogy mindez majdcsak elhallatszik Budapestre is, ahol bőven van tennivalók az Akciócsoportok döntési önállóságának biztosítása terén. De erről majd később!

Európában ez év végéig várhatóan 2100 HACS-ot hoznak létre, ezekből 2009.február végéig már kb 1700 spanyol, német, angol, finn, svéd, holland, észt, lengyel, magyar és osztrák HACS jóváhagyásra került. Heteken belül megkapják a régiós jóváhagyásokat az írek és az olaszok, amely számunkra azért érdekes, mert a spanyolok, a lengyelek és a skandinávok mellett ők azok, akik nagy érdeklődést mutatnak a magyarokkal való együttműködésre.

Fontos változás, hogy az EU immár nemcsak a III-IV. tengelyes intézkedésekre, hanem az előzőekben említett jó példák nyomán az I-II. tengelyes intézkedések egy részére is javasolja kiterjeszteni a „leader-szerű” végrehajtást. Másik változás, hogy a szintén jó példák hatására az EU javasolja a LEADER intézkedésekre szánt források jelentős növelését. Ismeretes, hogy a tagállamok egy része a vidékfejlesztési források 8-10%-át adja a LEADER-re, és ez jóval több, mint a hazai 5%.

- Milyen lépéseket kell tenni a program társadalmasításának érdekében a jövőben?

• Egy ilyen sokakat érintő kérdésben a legfontosabb a hitelesség és az átláthatóság biztosítása, amely a magyarországi LEADER+ folyamatban  sok helyen megtépázott bizalom visszaszerzését kell, hogy jelentse. A nagy érdeklődéssel várt hazai LEADER ugyanis belekényszerült az AVOP intézkedések közé, amely egy eltorzult jogszabályi és finanszírozási környezetet teremtett a LEADER+ programnak. Először is az akciócsoportok nem válhattak jogi személyiségű, autonóm szervezetekké, emiatt az Irányító Hatóság és különösen a Kifizető Ügynökség (MVH) minden lépésben beleavatkozott, sőt napjainkig is beavatkozik a helyi döntésekbe és a végrehajtás során a kedvezményezettek százait kirekesztette a programból. A projektek egy része a mai napig is lezáratlan, és a kedvezményezetteknek furcsa módon semmiféle jogorvoslati lehetősége sincs a vitás esetekben a kifizető ügynökségi önkényes elbírálásokkal szemben. Ez pl. olyan jelenség, amelyet a LEADER-t ismerő szakemberek és érdekvédő szervezetek évek óta jeleztek és jeleznek az Irányító Hatósági feladatot ellátó FVM-nek, ahol meg sem hallgatják érveiket, nem kezdeményezik a programban felgyülemlett problémás esetek társadalmi részvételű jogorvoslatát, tisztázását. Ezek a jelenségek okozzák a LEADER mozgalom legnagyobb hitelrontását.

 

Ismeretes, hogy sok esetben az MVH hónapokig, sőt, akár egy évet bőven meghaladóan sem fizette ki a kedvezményezetteket, miközben fordított helyzetben pár napos hiánypótlási fordulókban „elkövetett” késedelem miatt kizártak, elutasítottak kifizetéseket. Azt persze itt is meg kell jegyezni, hogy az MVH országos gyakorlata egyáltalán nem egységes, hiszen vannak korrekt, együttműködésre kész kirendeltségek is. Kár, hogy a „Központ” nem hallotta meg a panaszokat és nem vizsgálta meg a jó és a rossz példák hatását, s úgy tűnik, erre szándék sincs.

Hasonlóan már most érezhető az az erősödő elégedetlenség, amely a mostani LEADER ciklusban a túlzott kormányzati beleszólás ellen nyilvánul meg. Sajnos, az akciócsoportok illetékes vezetői sok esetben tartva a már korábban megismert retorzióktól, nem igazán merik felvetni a LEADER közösségek önkormányzati és autonómia igényét. A Magyar LEADER Szövetség éppen ezt a tisztázási igényt vállalta fel és 2009. február 28-án az I. Európai LEADER Expo alkalmából rendezett nemzetközi konferencián a HACS-ok ebbéli önállósági igényéről elhangzott előadásokban.

- Átdolgozásra kerülhetnek-e a nemzeti stratégiák az aktuális világgazdasági események tükrében?

• A válasz nemcsak egyszerűen „igen”, hanem annak a nagyon reális felismerésnek a hangoztatása is, hogy a ránk tört gazdasági és pénzügyi krízis a vidékfejlesztési intézkedések, forrásfelhasználások rangsorolásában is alapos átértékelést igényel. Ma már pontosan látjuk, hogy célszerű lenne növelni a gazdasági hatású, munkahelyteremtő-megóvó intézkedéseket, pl. a mikrovállalkozás-fejlesztés vagy a turizmus ösztönzését. Ezt persze nem a falumegújítás „terhére, ellenére”, hanem „leaderes” pénzügyi keretek megemelésével lehetne egyszerűen és gyorsan realizálni. Több országban már megindult az az ígéretes folyamat, amelyben az agrárfejlesztési alapokon belül az I-II. tengely forrásai terhére(!) megemelték a III., de különösen a IV. tengelyben felhasználható forrásokat. Ezeket a példákat a Bizottság követendőnek tekinti.

 

Ugyancsak ismert, hogy Európa-szerte megindult a Transznacionális projektek ösztönzése, szervezése és jóváhagyása. Az I. tengelyre 2009. elejéig kb. 170, a II. tengelyre 190 transznacionális projektet hagytak. Ebből az a meglepő dolog is kiderül, hogy a tagországok többségében az I-II. tengelyes pénzek elosztását is a HACS-okra bízzák. A 2008. októberi ciprusi EU vidékfejlesztési konferencián is tárgyalt agrárpolitikai felülvizsgálat (Health Check) következménye lehet, hogy a Vidékfejlesztési tervek legkésőbb 2010-ben átdolgozásra kerülnek, s ezáltal lehetőség lesz a LEADER-szerű megvalósítások kiterjesztése minden tengelyre! (Ez ma néhány országban, pl. Magyarországon teljességgel hiányzik!). A Bizottság egyébként folyamatosan összegyűjti az eddig megvalósult jó példákat és megosztja a tagországokkal, s természetesen Magyarországgal is.

Itt kell megjegyeznünk az átdolgozást igénylő azon FVM rendeleteket (pl. EMVA III. tengely), amelyek nincsenek összhangban az Akciócsoportok által készített helyi vidékfejlesztési stratégiákkal (HVS). A HACS-ok ugyanis 2007-2008 során a HVS-ben terveztek számukra elfogadható projektméreteket, amelyek valahol a minimum 5000 és a maximum 50,000, esetleg 100,000 euró környékén mozogtak. Ezzel szemben a hivatkozott FVM rendeletek az UMVP-re épülve 200,000 eurós maximális projektméreteket is jogosulttá tettek, emiatt bőven van arra példa, hogy néhány indokolatlanul nagyra tervezett projekt sok realista kedvezményezett elől elviheti a forrást. Ilyen jogosultsági zavarok közepette az is meglehet, hogy a 3-4-5 milliós játszóterek helyett a hazardírozók indokolatlanul elvihetnek 20-25 millió forint forrást egy játszótérre. De hasonló anomáliák vannak a falusi turizmus projektek esetében, amelyben minden bizonnyal az országos rekordot az a kérelmező tartja, amely 10 fh-es falusi vendégházra 179 millió forintos költségvetéssel nyújtott be támogatási kérelmet, s ha az FVM rendelet szerinti jogosultsági kritériumot nézzük, akkor még nyerő is lehet….

- Milyen hatékonysággal működik hazánkban a LEADER-program, vannak-e nemzeti sajátosságai, a magyar vidéknek mekkora hányadára lehet, és milyen kihatással ez a kezdeményezés?

• A hazai LEADER már indulásakor óriási érdeklődést váltott ki a vidéki közösségekben, hiszen új, „hétköznapi” módon is megfogalmazható projekteket és elérhető fejlesztési forrásokat láttak benne. A LEADER+ akciócsoportok jóváhagyása előtt igazi versengés volt azért, hogy mely közösség kapja meg a LEADER jogosultságot. Mára sajnos nagyon sokakban csalódást keltett a program végrehajtása, különösen annak késedelmes és túlbürokratizált, a megoldási módok helyett ellentéteket szító eljárásrendje.

 

• A haza hatékonyság méréséből hiányzik az előző LEADER+ folyamat megnyugtató lezárása és objektív értékelése. Ennek hiányában reménytelen a jó elemek átültetése az új LEADER folyamatba. De ugyanez vonatkozik a nemzetközi gyakorlat tanulmányozására és a jó példák átültetésére is. Az EU azért határozta el a nemzeti vidéki hálózatok és ezáltal egy nagy vidéki társadalmi véleményalkotó bázis létrehozását. A nemzeti hálózatok formailag minden tagországban létrejöttek, de érdemi működésük jószerivel még csak a régi EU tagországokban működik. A Brüsszeli Bizottság azon fáradozik, hogy képzésekkel, iránymutatással segítse a hálózatszervezést, amelyben az MNVH-nak is fel kell gyorsítani a tevékenységét. Ismerve a mai vidéki szereplők létszámát, kívánatos lenne az MNVH regisztrált tagságát legalább 50,000 fölé emelni, amitől ma még elég távol vagyunk. Úgy tűnik, hogy az MNVH tavaly decemberi megalakulását követően „elhalkult” a szervezet HVI-kre épített vidéki kommunikációja.

- Melyek azok a legfontosabb kérdések a január végi brüsszeli gyűlésen megtárgyaltak közül, melyekre Magyarországon különösen fontos odafigyelnünk?

• Elengedhetetlen az előző LEADER+ ciklus átfogó szakmai, szervezeti, jogi és pénzügyi értékelése, tapasztalatainak széles társadalmi bázison való megvitatása. Ebben az MNVH és a Magyar LEADER Szövetség nagyon fontos szerepet vállalhatna.
• Alapvetően szükséges az eljárásrendben levő kifizető ügynökségi eltúlzott döntési egyoldalúság feloldása és a vitás esetekben jogorvoslati csatornák megnyitása. Ez nagyon sürgős lenne, hiszen a Bizottság kész arra, hogy a LEADER+ elszámolást 2009. szeptember 30-ig meghosszabbítsa.
• Az akciócsoportok valós döntési autonómiájának visszaállítása és folyamatos garantálása, úgy, ahogy az a LEADER szubszidiaritási alapelvekben is megtalálható.
• A vidékfejlesztési forráselosztásnál kiterjeszteni a HACS-ok szerepét és döntési kompetenciáját több I-II. tengelyes intézkedésre
• Legalább 8-10%-ra növelni a LEADER-es források arányát.

 

- Milyen jellegű problémákkal kell a LEADER tagjainak szembenézniük, milyen veszélyek jelentkezhetnek a program jövőjében?

 

• A problémák alapvetően abból erednek, hogy a HACS-oknak ma még nincs döntési és megvalósítási autonómiája, hiszen az IH és az MVH ma minden mozzanatba beleszól, előír, utasít, felülbírál, gyakorlatilag ezt a demokratizmusra kitalált rendszert központi kézi vezérléssel működteti.
• A torz eljárásrendben hihetetlen méretű papírpocsékolásra utalja a HACS-okat az, hogy a bizonylatok ezreit kell másolatban is produkálniuk, zömében feleslegesen.
• A munkaszervezeti költségek elszámolhatósága nem követi a való életet. Pl. egy másik EU tagországban lezajlott LEADER rendezvény szervezői által kiadott szabályos számla Magyarországon elszámolhatatlan.
• A HACS-ok hitelből gazdálkodnak, amiért kamatfizetésre vannak ítélve, de mindeddig tisztázatlan a kamat visszatermelés formai menete.
• Elburjánzott bürokrácia és irracionális pénzügyi rendszer.
• A kifizető ügynökségeken nagyon sok olyan munkatársat alkalmaznak, akik korábban soha nem foglalkoztak vidékfejlesztéssel, pályakezdők, vidéket nem ismerők. El kellene jutni addig, hogy 5 év bizonyított vidékfejlesztő gyakorlat híján ne kaphassanak állást ilyen munkakörben.

Befejezésül állítom, a LEADER-nek nagyon fontos közösségépítő szerepe van Magyarországon és az EU tagországokban egyaránt. Ezt a lehetőséget nem szabad elszalasztani, vagy rossz eljárásrenddel eljátszani. Igenis nyíltan tanulni kell a hazai és a külföldi jó és a rossz példákból. Erre a vidéki társadalomban megvan a hajlandóság és az akarat, s reméljük, a hivatalnokokban lesz is rá fogadókészség.